Innen és túl

(Világfalu parafrázis)

A te világodban neve van a gömbnek, ha zárva az ajtó, hát bedörömbölnek. Lehet, hogy kicsikét szürreális, de ugyanaz a helyzet ideát is... Fütyül a szél a pálmák alatt, kinyílik a száj és berepül a falat, ferdül az aszfalt, a lejtő halad, kenyeret ennél, de csak kalács akad...

Az üzenet ennyi: levelek a résben, itt úgy fogy az idő, és kínos a présben. Tudod, hogy mi kerül tűzvonalba, na, minek is időzni ugyanarra? Ürül a tár és nincs több alak, nehezek a sátrak és üresek a falak, piszkos a körmöd, az ujjad ragad, te vagy a hős - a társad ott marad...

Ha igazán fontos jeleket akarnak, majd pin-kódot kérnek s a válladba marnak. Pecsét – az igazán optimális. És ugyanaz a helyzet ideát is... Nyeled a könnyed – túl sós megint, kiakad a műszer és te nyered a legyint... Szétfut a sín, ha elmegy a vonat, zuhan az élet és huss a pillanat...

Kőhalmi Ildikó